ENGLISH











Mi írtuk

Ülnek az íróasztaluknál és rendelkeznek. Fent laknak a hegyen. Azt mondják pedig, bárki megtekintheti, hogyan dolgoznak. De hiába utazunk akár egy egész napot, ugyanoda lyukadunk ki, ahonnan elindultunk. Nem találjuk meg a lehajtót. A kiskaput dús növényzet fedi. Képtelenség rábukkanni. Ügyetlenek vagyunk.

Dragomán György: A fehér király című regényéről

Dragomán György 1973-ban született, Erdélyben töltötte a gyerekkorát, 1988-ban települt át Magyarországra. Számunkra tehát, akik itt éltünk, bizonyos fokig egzotikus ember, éppen úgy, mint dr.Máriás Szerbiából, vagy Grendel Lajos Szlovákiából. Mivel valamennyiünket a Trianon–képződmény vesz körül, illetve zár el egymástól, a kisebbségben élő magyar írók műveit kicsit a voyeur kíváncsiságával is olvassuk.  

Nádas Péter: Egy családregény vége. Jelenkor Kiadó, Pécs 2005. 160. oldal

Nádas az Egy családregény végében konkrétan azonosítható tér- és időkeretben, mondatja el egy gyermek, Simon Péter hangján egy család történéseit. Valamely magyar város szélén levő labirintusszerű villaépületben az 1949-51-es években a nagyanya, nagyapa, apa, fiú, Frigyes bácsi és a kilakoltatott szomszédok a gyermekkel elbeszéltetett szubjektív történeteiből kirajzolódik az objektív történelem, egy adott történelmi struktúra sajátosságai, a nagyapa meséjében pedig egy csoport, a zsidóság mitikus, időtlen története.

Bartis Attila: A Lázár apokrifek, Bp. 2005. Magvető

Az Úristen ott van, csak nem látszik. Ami látszik, az egészen más: olajoshordó, rozsdás óriáskerék, egy magnószalag, egy vámos, egy börtöncella és egy üveg tej, néhány csepp szeplővel a tetején. A világ legmélyebb depressziója felé tartva Bartis Attila azt ígéri, hogy tizenkét történetet fog nekünk elmesélni az Úristenről, vagy még inkább Lázár, akiről nem azt érdemes tudni, hogy feltámadt, hanem azt, hogy emiatt kétszer kell meghalnia.

Gueth Péter véleménye

Egyszer hallottam, hogy a kezdő írót az ihlet ösztönzi, a profit pedig a határidő. Aki mondta, nevetett közben, úgyhogy ez így biztosan nem igaz.

Az 5K Központ Íróiskola diákjainak írásai

                                                                            Megjelent a Dűlő 2013/008-as száma, benne az 5K Íróiskola hallgatóinak szövegei, Rizmayer Péter munkáival kísérve!

Adorjáni Anna véleménye

Az íróiskolában végre érdekel valakit, mit rejt az asztalfiókod. És figyelő szemek lesik, hogy ha már minden előkerült, vajon mivel töltöd a fiókot újra.

Ónodi Lóri véleménye

Íróiskolába először is a közösség miatt jó járni. Olyan emberekkel töltesz együtt hetente két estét, aki a tiedtől teljesen különböző világból érkeznek, és valószínűleg amúgy sosem találkoznál velük máshol, viszont összeköt benneteket az olvasás és az írás.

Dudics Emese véleménye

Máshogyan olvas, aki ír. Aki írásra adja a fejét, aki tehát intenzíven foglalkozik a mondanivaló szavakba öntésének mikéntjével, a megfogalmazandó üzenet formázásával, az óhatatlanul máshogyan kezd viszonyulni a kortárs irodalomhoz. Ez saját, íróiskolai tapasztalatom. Hiába fantasztikus Petőfi vagy József Attila, ma már nem lehet az ő nyelvükön megszólalni: saját hang kell, saját íz. Ehhez tanácsos megnézi, hogyan csinálják mások, a mai nagyok. Ismerd meg a közvetlenül előtted álló lépcsőfokokat, és arra tedd rá a magad lépcsőfokát!