ENGLISH











Oktatók, trénerek, író-szakértők
Nádas Péter
Megosztás

Nádas Péter (1942) író, drámaíró, publicista.


Budapesten született 1942. október 14-én. 1956–tól a Petrik Lajos Vegyipari Technikum tanulója, majd 1958 nyarán, tizenhat évesen megszakítja tanulmányait. 1958–1961 között fényképész szakmunkástanuló. 1961 szeptemberétől a Nők Lapja szerkesztőségében fotóriporter-gyakornokként dolgozik. Megismerkedik Salamon Magda újságíróval, akivel 1962 márciusától együtt él. Elvégzi a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. 1963 és 1965 között katonai szolgálatát teljesíti Budapesten. Leszerelése után a Pest Megyei Hírlap munkatársa. Előbb fotóriporterként, majd néhány hónap múlva újságíróként dolgozik.
1968 nyarán Kisorosziba költözik. Itt írja a Leírás novelláit és szövegeit. 1969-ben otthagyja újságírói állását. Kisorosziban írja Egy családregény vége című regényét is, amelyet 1972 augusztusában fejez be, s amelyet csak 1977-ben ad ki a Szépirodalmi Könyvkiadó.
1972 szeptemberében három hónapos ösztöndíjjal az NDK-ba, Kelet-Berlinbe utazik. 1973 őszén és 1974 őszén visszatér Berlinbe, a Humboldt Egyetemen a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgat, illetve a Staatsbibliothekban olvas. 1973 nyarától az Emlékiratok könyve első változatán dolgozik. A kéziratot 1974 tavaszán megsemmisíti, s néhány hónap múlva kezdi írni a regénynek azt a változatát, amelyet ismerünk.
1974 és 1979 között a Gyermekünk című pedagógiai folyóiratnál dolgozik olvasószerkesztőként. 1979-ben feladja állását, csak a regénynek szenteli idejét. Szikora János rendezésében a győri Kisfaludy Színház 1980 szeptemberében próbálni kezdi Takarítás című darabját, s ugyanekkor lektorként a színházhoz szerződik.
Kisoroszi házát 1983-ban eladják, megvásárolják a gombosszegi házat, és 1984 májusában elköltöznek.
1989 áprilisának utolsó napjaiban svéd barátjával, Richard Swartz-cal, valóra váltják tervüket, és négy napon át beszélgetnek egy magnetofon mellett. A német nyelvű beszélgetés szövege a Párbeszéd című könyvük alapanyaga lesz. 1989-ben, a Fidesz-Akadémia felkérésére dolgozni kezd egy előadáson, amelynek Az égi és a földi szerelemről címet adja, az előadás szeptember 26-án hangzik el, de utána is továbbírja és könyvvé alakítja.
1989 és 1990 között a Magyar Napló állandó munkatársa.
1990. február 23-án összeházasodik Salamon Magdával.
1993. április 28-án infarktussal a budapesti Szent János Kórházba szállítják, ahol reanimálják. Két nap múlva átszállítják az Ér- és Szívsebészeti Klinikára, ahol koszorúér angioplasztikai beavatkozást végeznek. Felépülése után ismét a Párhuzamos történetek című regényén dolgozik.


Jelenleg a Zala megyei Gombosszegen él.

(Forrás: http://pim.hu/object.863273B3-0A2C-4E24-946E-578F209DB26B.ivy)

Művei

A Biblia (elbeszélések) Szépirodalmi, 1967.
Kulcskereső (elbeszélések) Szépirodalmi, 1969.
Egy családregény vége (regény) Szépirodalmi, 1977.
Leírás (novellák, elbeszélések) Szépirodalmi, 1979.
Színtér (színművek) Magvető, 1982.
Nézőtér (kritikák, esszék) Magvető, 1983.
Emlékiratok könyve (regény) Szépirodalmi, 1986.
Játéktér (esszék) Szépirodalmi, 1988.
Évkönyv (regény) Szépirodalmi, 1989.
Párbeszéd ( Richard Swartzcal) Jelenkor, 1992, 1997.
Talált cetli és más elegyes írások (riportok, köszöntők, jegyzetek) Jelenkor, 1992, 2000.
Esszék Jelenkor, 1995, 2001.
Minotaurus (elbeszélések) Jelenkor, 1997, 2005.
Kritikák Jelenkor, 1999.
Évkönyv (regény) Jelenkor, 2000.
Az égi és földi szerelemről (esszé) Jelenkor, 2001.
Saját halál (elbeszélés) Jelenkor, 2004.
Párhuzamos történetek (regény) Jelenkor, 2005, 2006
Hátországi napló (esszék) Jelenkor, 2006.
Szirénének. Jelenkor, 2010